Zavaros érzelmek

(Tyler)

Nem is számítottam rá, hogy a lányok délnél előbb felkelnek, így összeütöttem egy kis Fish&chipset. Persze nem hiszem, hogy enni fognak ha másnaposak lesznek és ahogy elnéztem a tegnap esti termést, hét üveg bor, ez elég valószínű. Nagyon kiborított Rose viselkedése és Jonathan se volt épp jó hangulatában. Kora reggel lelépett és valami olyasmit mormogott, hogy majd este jön.
- Jóreggelt. Mi finom készül? - libbent be Rose a konyhába üdén és mosolygósan. Meglepően jól nézett ki, nem úgy mint aki másnapos. Leült velem szembe és nézte ahogy főzök.
- Fish&chips. Kérsz te is?
- Naná! Farkas éhes vagyok.
- Any? - kérdeztem.
- Alszik. De jól lesz ő is. Hagytam neki fájdalomcsillapítót. Jonathan?
- Kiborult, elviharzott reggel, este jön. - foglaltam össze. Rose meg se lepődött az információn.
- Te is ki vagy bukva? - kérdezte hirtelen én pedig nem tudtam mit válaszoljak.
- Van rá okom? - tereltem.
- Megcsókoltam Colet. - ezt jobb lett volna nem közölnie. Így is ideges voltam, mostmár dühös is vagyok.
- Legyetek boldogok. - vágtam hozza gorombán.
- Nem jövök össze vele...
- Miért? - vágtam  a szavába. - Smárolni jó vele, akkor mi tart vissza? Vele is csak játszani fogsz?
- Mást szeretek azért nem jövök össze vele te barom! - kiabálta sírva, majd felfutott az emeletre.
Nem kellett tíz perc Any mérgesen vágtatott le hozzám.
- Hogy lehet valaki ekkora faszfej mint te?! - üvöltötte, majd próbált mérgesen nézni de nem igen jött össze neki.
- Most éppen miért? - tettem az ártatlant.
- Ajánlom, hogy bocsántot kérj tőle, vagy én magam heréllek ki! - honnan a fenéből szed ilyeneket az ártatlan kis Any, aki a pénisz szót nem merte eddig kimondani??!!
- Tudod mit...csak a heréim biztonsága miatt beszélek vele. - mondtam majd elindultam fel Rosehoz.
Az ágyán kuporgott és sírt. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni a hátát.
- Mit akarsz? - kérdezte Rose.
- Any felküldött bocsánatot kérni...különben kiherél...szóval...bocsánat. - bár pontosan nem tudtam miért kértem bocsánatot...
- Kösz. - mondta és megölelt. Virág illata van...basszus...meg akarom csókólni. - Miaz? Furcsán nézel...
Nem tudom mi történt, de nem tudtam tovább visszafogni magam. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Először meglepődött és el akart lökni, de erősebben öleltem, mire visszacsókolt. A nyelvemmel végigsimítottam az ajkát, mire ő felsóhajtott. Elmélyítettem a csókot, átkarolta a nyakam és szorosabban hozzám simult. Mindketten kapkodtuk a levegőt amikor elhúzódott tőlem és tágra nyílt szemmel nézett rám.
- Mi volt...ez?
- Cole tényleg mázlista. - láttam a szemében felvillani a haragot, majd egy pillanattal később felképelt.
- Mit nem értesz azon, hogy Téged szeretlek te barom?! - üvöltötte mérgesen, én pedig nem hittem el amit mondott. Két féle film forgott le a fejemben...az egyik, hogy boldogok vagyunk együtt, a másik, hogy meghalunk mindketten a Klávé keze által...ez az amit nem hagyhattam.
Szorosan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam "én is szeretlek".

***

Roseal lementünk a partra, és az egész délutánt együtt töltöttük. Nem akartam elhinni, hogy végre a karjaimban tarthatom, és csókolhatom amikor akarom. Boldog voltam bár tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani, de elhatároztam, hogy minden áron megvédem.

- Mire gondolsz? - kérdezte.

- Semmire. - mondtam mosolyogva és megcsókoltam. Egyből visszacsókolt és elkezdtünk a homokban hemperegni. 

- Tyler?! - szakítottak mindket félbe. Ahogy felnéztem Jonathan áll felettünk egy ismeretlen lánnyal. - Mi a faszt művelsz? - üvöltött rám.

- Ezt én is kérdezhetném. Ki ez? - böktem a csaj felé. Tekintettel, hogy úgy csüngött Jonathanon, mint valami pióca nem kellett sokat találgatnom. Egy újabb Any felejtő...bár tökéletes ellentéte volt Anynek, sötét hajú, magas igazi amazon. - Beszélhetünk? - kérdeztem Jonathant.
- Ja... - kaptam a rövid választ és el is indult.
- Mindjárt jövök. - adtam Rosenak egy gyors csókot, lemásztam róla és indultam Jonathan után. A kis ribit leültette egy padra ő meg ment tovább egy elhagyatott partrész felé.
- Mi a fenét képzelsz magadról?! Halott vagy a Klávé szemében ugye tudod?! - rontott nekem egyből.
- Te beszélsz? Ki az a ribanc?! - nem mintha nem tudnám...és nem mintha nem lenne igaza...
- Csak egy csaj. Viszont én nem öletem meg!
- De összetöröd Anyt! Az jobb?
- Miért törném össze? Neki ott van Jack! Amit te csinálsz az nem fair Roseal.
- Megvédem bármi áron. - a szárnyam se érdekel... - Viszont te elűzöd magad mellől Anyt.
- Nem kellek neki Ty! - nem bírtam tovább. Nagyon felbaszott ez a hozzáállás. Behúztam egyet Jonthannak.
- Ennél hülyébb nem lehetsz! - mondtam majd faképnél hagytam és visszamentem Rosehoz.
- Minden rendben? - kérdezte amint visszaértem.
- Persze csak megint hülye, mint mindig.
- Hazamenjünk? Kezd sötétedni.
- Menjünk. - szépen lassan hazasétáltunk. Közben besötétedett és a csillagok is előbújtak.
Mikor hazaértünk Anyt a nappaliban találtuk egy bögre kakaóval, egy csomag zsepivel és kisírt szemekkel. Rose egyből odafutott hozzá.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Jack...meg...meg... - csak mégjobban elkezdett sírni.
- Mit csinált? - próbálta kiszedni belőle Rose.
- Meg...megü...tött. - hüppögte.
- Hogy micsoda?! Megölöm! - pattan fel Rose, és indult volna az ajtó felé, de megragadtam a derekát és visszarántottam.
- Maradj nyugton. Miért ütött meg Any? - fordultam a kisírt szemű, hüppögő Anyhez.
- Nem...akar...tam vele...lefeküdni. - ezt sejtettem.
- Menj fel a szobába feküdj le aludni. - javasolta Rose barátnője pedig szót fogadott.

***

Másnap reggel lementem a konyhába kávéért és egy igen alulöltözött lányt találtam ott. A tegnapi csaj aki Jonathannal volt.

- Hogy hívnak? - kérdeztem a csajt.

- Chloe. - válaszolta.

- Akkor Chloe remélem nem kell megmutatnom merre van az ajtó.

- Nem megy sehova. - lépett be a konyhába Jonathan.

- Itt nem marad az biztos. Nem vagy normális, hogy hazahoztad. - mondtam és felmentem Rosehoz.

- Jóreggelt. - léptem be a szobájukba.

- Szia. - adott egy csókot Rose.

- Hol van Any? - kérdeztem.

- Lement kávét csinálni. 

- Basszus! Lent van Jonathan a csajjal tegnapról! - egyből indultam a konyhába, Rose a nyomomban.

- Képes volt hazahozni? 

Amikor leértünk a konyhába Any épp egy bögrét vágott Jonathanhoz. Haverom elkapta és lerakta a pultra. Chloe próbálta olyan picire összehúzni magát amennyire csak tudta, ez persze nehéz volt a magassága miatt. Rose odarohant Anyhez és valamit nagyon magyarázni kezdett neki.
- Dobd ki. - vetettem oda Jonathannak.
Odasétáltam Anyhez és meghallottam, hogy Rose épp azt ecseteli hogyan fogjál álmában kinyírni. Jesszus tegnap rólam is ilyen tervek készültek?
- Jól vagy? - kérdeztem Anyt.
- Igen. Elmentem...- és ezzel kisétált.
Jonathan is elment a csajjal szóval miénk volt az egész lakás Roseal...