Szülinap

(Rosemary)

Anyvel egész nap sütettük magunkat, a fiúkat meg elküldtük vásárolni. Reggel teljesen rápörögtem Any szülinapjára és megterveztem mindent majd kiadtam az utasításokat a fiúknak én meg eltereltem barátnőm figyelmét.

- Nah mesélj nekem erről a Jackről. Komoly a dolog? - kiváncsiskodtam.

- Nem tudom. Helyes meg minden de...

- De nem Jonathan. - vágtam barátnőm szavába. Mióta megismerkedtünk a fiúkkal Any bele volt zúgva Jonathanba, de ezt persze a srác a világért se vette volna észre. 

- Igen...de tudod azon gondolkodom, lehet túl kéne lépnem rajta. Végülis egyértelmű, hogy esélyem sincs nála... - utáltam ilyennek látni. Nem állt jól neki a szomorúság.

- Ne butáskodj ő a hülye, nem veszi észre a jót az orra előtt. - próbáltam vígasztalni, de hiába.

- Négy év Rose. Négy éve nem veszi észre. Ennyi, feladom és továbblépek és erre Jack tökéletes. Nem fogok vele komoly kapcsolatba kezdeni, de segít elfelejteni azt a hülyét. 

- Egy fősulira megyünk...minden nap látni fogod...szerinted kibírod? - ez annyira nem ő volt. Ő soha nem adta fel...majdnem olyan makacs volt mint én. Ezért is lettünk legjobb barátnők.

- Hát az majd kiderül... - felpattant és elkezdett a víz felé sétálni. - Gyere már. - fordult hátra én pedig követtem. 

***

Késő estig sikerült lennt tartanom Anyt a parton, remélem a fiúknak mindent sikerült elintézniük. Épp visszafele sétáltunk mikor Jack jött velünk szembe.

- Any! Pont téged kerestelek. Elrabolhatlak kicsit? - nézett rám.

- Persze vidd, de ne sokáig, programunk van. - mondtam és leültem egy padra. Jack karon ragadta Anyt, majd átadott neki egy kis dobozt. Any kinyitotta, majd ugrándozni kezdett. Jack nyakába borult, majd...MEGCSÓKOLTA! A barátnőm megcsókolt egy srácot aki nem Jonathan...nem tudom örüljek vagy inkább mérges legyek.

A kis légyott után Jack is velünk tartott haza. Mint kiderült valahonnan megtudta, hogy ma van Any szülinapja és meglepte egy nyaklánccal. Tényleg szép volt, rózsaszin kőből kifaragva egy szivecske. Tökéletesen illett Anyhez. 

Mikor megérkeztünk a fiúk a terv szerint kiabálták a "Meglepés! Boldog szülinapot!" szöveget, de azonnal el is hallgattak ahogy meglátták Jack Anyt ölelelő karját. Főleg Jonathan....attól féltem felrobban. Ajjaj mi lesz itt...

- Rose nem bánod, ha szólok Colenak, hogy jöjjön át? - kérdezte Jack.

- Nem, menj csak. - legalább lesz pár percünk Anyvel.

Miután Jack lelépett odaadtuk Any ajándékát. Egy hatalmas plüssmacit ami a szépen becsomagolt képkeretet nyújtotta át ami négyünket ábrázolt. Akkor készítettük amikor elmentünk hegyet mászni tavaly. Nem tudom, hogy a macinak, vagy a képnek örült jobban. Sírva fakadt majd mindenkit megölelt és hüppögős köszönömöket mondott nekünk.

- Felvágjuk a tortát? - kérdezte Ty. 

- Naná. - nevetett Any. Nem is ő lenne...

- Megjöttünk. - hallottuk Jack hangját. Mögötte felbukkant Cole is.

- Sziasztok. - köszönt, majd letelepedett mellém. - Hogy vagy Minnie? - kacsintott rám.

- Jól voltam...eddig. - ünneprontók. Minek kellenek ezek ide?

- Épp időbe értetek vissza, fel akartuk vágni a tortát. - lelkendezett Any. A fiúk felvették a mogorva ábrázatukat, egyiküknek sem tettszett ez a helyzet.

Felvágtuk a tortát, és elővettünk egy üveg bort. Kicsit feloldódtak a fiúk is ahogy előkerült a bor.

- Társasozzunk. - mondta Any.

- Nincs társasunk. De van kártyánk, meg zsetonunk. Póker? - ajánlotta Ty.

- De én nem tudok... - szomorkodott barátnőm.

- Majd segítek nyuszi. - ajánlotta Jack. Jonathan amint meghallotta a "nyuszi" szót mordult egyet. 

- Én felmegyek a szobámba. Jó játékot. - és ezzel lelépett. Láttam Tyon, hogy legszívesebben ő is hasonlóan tenne, de látta Anyn milyen rosszul érintette ez így inkább maradt.

 Pár óra pókerezés és még két üveg bor után Any és én becsiccsentettünk. Barátnőm totál kifordult önmagából és rámászott Jackre akinek persze tetszett a dolog. Cole egyre közelebb araszolt hozzám, a vállamra tette a kezét és a fülembe sugdosott, de az agyamig nem ért el, hogy mit. Ty egyre feszültebb lett, míg végül feladta, hogy tűrtőztesse magát és csatlakozott Jonathanhoz. Cole egyre csak beszélt hozzám, de nem értettem még mindig egy árva szavát se. Próbáltam felfogni mi történik és azt vettem észre, hogy Colet csókolom. Nem tudom, miért, de egyszerre fogott el kellemes és visszataszító érzés. Cole egyre csak nyomult előre a számba velem pedig forgott a világ...egyértelműen az alkohol miatt...
- Rose! - hallottam barátnőmet kuncogva beszélni. Elszakadtam Coletól és Anyre néztem. - Felmegyünk a szobába. - kuncogott tovább. Jack talpra segítette és épp indultak fel mikor eljutott az agyamig mit mondott Any. Felpattantam, ami nem volt a legjobb ötlet, mert megszédültem és majdnem elestem. Követtem őket a lépcsőig, majd megragadtam barátnőm karját.
- Nem! A fiúk hazamennek. - mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.
- Na de Cicuska, mi is játszhatnánk ha szeretnéd. - ölelet meg hátulról Cole, nekem pedig hányingerem támadt. Leráztam magamról Cole kezeit és Anyre néztem.
- Te meg lefekszel aludni. Sziasztok fiúk. - mondtam és a fiúkat az ajtó felé tereltem. - Jóéjszakát.
- Kérsz jóéjtpuszit? - lépett közelebb Cole és ellenkezni se volt időm, újra ledugta a nyelvét a torkomon. Ellöktem magamtól, bevágtam az ajtót és lassan de biztosan haladtam előre, de nehéz volt a dolgom mert minden imbolygott körülöttem. Barátnőm ott ült a lépcső alján. Felkaroltam és elindultunk fel a lépcsőn.
- Cole és Rose összejöttek... - dudorászta Any kuncogva.
- Dehogy jöttünk össze. - mordultam rá.
Beértünk a szobába, lefektettem Anyt az ágyára és én is ledőltem a sajátomra. Nem kellett három perc máris aludtam...