Kétely...

(Tyler)

Csak reggel futottam össze Jonathannal, épp kávét főzött.

- Reggelt haver, kávét? - köszönt túl nagy lelkesedéssel reggelhez képest.

- Mi ez a vidámság? Csak nem Any az oka? - fogadtam el a felém nyújtott kávét.
- Nem értem mi köze lenne Anynek...
- Semmi...hagyjuk.. - na persze... nem érti...
- Te viszont feltűnően mogorva vagy...csak nem Rose az oka? - heccelt ő is, de fogalma sem volt mennyire beletrafált.
- Mi van velem? - jelent meg Rose a konyhában, csinált magának egy kávét és besasszézott a nappaliba.
- Öregem legalább a nyelved húzd vissza. - boxolt a vállamba Jonathan és követte Roset.
Megittam a kávémat majd meglestem mit néznek annyira a TVben. Spongyabob ment amit nem hagyhattam ki. Lehuppantam Rose mellé és átkaroltam. Szokásához híven a vállamra hajtotta a fejét és így néztük tovább a szivacs mindennapjait. Eper illata van...baszzus...nem vagyok képes koncentrálni!
- Jóreggelt! - jött be ásítva Any, majd nyújtózkodott egyet. Jonathannak majdnem kiesett a szeme. - Spongyaboob! - kiáltott boldogan, ugrált kettőt majd levetette magát Jonathan és barátnője közé. Rose átkarolta Anyt, ő pedig feldobta Jonathan ölébe a lábait. Miután vége lett kedvenc mesénknek csak kapcsolgattuk a csatornákat, de nem találtunk semmi értelmeset, így megeggyeztünk, hogy a lányok nekiállnak az ebédnek, mi meg leléptünk sétálni.
- Belezúgtál a kiscsajba. - nem kérdés volt inkább figyelmeztetés.
- Te sem panaszkodhatsz...tegnap majdnem megölted szerencsétlen srácot. - vágott vissza.
- Kurva nagy szarban vagyunk ugye tudod?
- Annyira azért nem...
- A Klávé megöl minket ha ezt megtudja! - szakítottam félbe.
- Eltúlzod.
- Jonathan ők emberek...emlékszel Emilyre... - egyikünk aki nem vette komolyan a törvényt.
- Az más...Emily terhes lett egy embertől...ez a veszély náluk nem áll fenn...
- Itt a szárnyunk a tét...! - ki vagyok bukva, kétségbe vagyok esve ő meg viccelődik...
- Tudom jól...de érte megéri... - tudom miről beszél. Én is leszartam a szárnyaimat ha Roseról volt szó..
- Mi legyen? - valamit ki kell találnunk...
- Nem tudom de nagyon ideges vagyok.. - nem kellett kifejtenie pontosan tudtam mire gondol...ugyanarra amire én. Elkezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam. Amint kiértem egy elhagyatott partrészre megálltam és ledobtam az ingem, majd hagytam hogy a szárnyaim végre előbújjanak. Jonatha is beért és ő is hasonlóan tett. Szinte egyszerre lőttünk ki az ég felé és élveztük a szabadságot és, hogy a szél a szárnyaink alá csap.

***

Ebéd után Roseal elmentünk úszni, Jonathan és Any bevackolta magát a TV elé. Találtak valami romantikus hülyeséget és Any addig nyafogott amíg haverom be nem adta a derekát, hogy végigszenvedje vele. 

- Kiváncsi vagyok Any és Jonathan mikor jönnek végre össze. - súgta összeesküvően Rose. 

- Amikor te meg én... - meg se hallotta...legalábbis nem reagált rá.

- Irány a víz!! - ledobta a ruháit, majd megragadta a kezem és húzott maga után a víz felé. Alig tudtam lekapni az ingem, már le is fröcskölt. Versenyt úsztunk és azzal szórakoztunk, hogy lenyomjuk egymást a víz alá.

- Tudod örülök, hogy egy fősulira megyünk. Mi lenne velem nélkületek. - mondta a homokban fekve. A haja szétterült körülötte és olyan volt mint egy angyal. Mellette feküdtem a parton és erre a megjegyzésre felkönyököltem, hogy jobban lássam. - Gondolj bele...nem lenne Any akire folyton vigyázni kell, Jonathan akit meg kell fejteni, és nem lehetnénk együtt többet mi ketten sem. Olyan vagy mintha a bátyám lennél, tudom, hogy mindig számíthatok rád. - a kés a szívemben szépen lassan forogni kezdett, még mélyebbre hatolt és legszívesebben mindent kiadtam volna magamból...

Mikor hazaértünk Anyt és Jonathant a kanapén találtuk. Összegabalyodva aludtak. Rose kikapcsollta a TVt majd hozzám fordult.

- Két hetet adok nekik. - súgta mosolyogva.

- Én nem fogadnék. - szólalt meg Jonathan hirtelen. - Nem az esetem... - majd lehámozta magáról a csajt az ölébe vette és elindult vele fel a lányok szobájába. Lerakta Anyt az ágyra majd átviharzott a szobánkba és ledobta magát az ágyra.

- Nem az ested? - vontam fel a szemöldököm.

- Fogd be! - vágott hozzám egy párnát.

- Valakit csúnyán leoltottak...

- Mintha te felhőtlen párkapcsolatban lennél Roseal. - befordult a fal felé.

- Megmondtad neki? 

- Persze és holnap el is visznek szárnyatvágni. Dehogy mondtam! - ki is túlozza el?... - A szerelem nem nagy dolog...majd elfelejtem.

- Persze...úgy, hogy megdugod az összes körülötted lévő csajt, majd bebeszéled magadnak, hogy mekkora egy fasz vagy és nem érdemled meg őt. Nem fogom végig nézni ahogy összetöröd őt is meg magadat is! 

- Mintha te nem ezt terveznéd...

- Ne vegyél egy lapra magaddal! Egy fősulira megyünk nem fogok asszisztálni a hülyeségedhez! - kiborított és nagyon felbaszta az agyam. Nem tudtam abbahagyni a kiabálást.

- Bocsi srácok lehetne halkabban? - dugta be a fejét Any a szobába. Jonathan ijedtében kifordult a fal felől és le is esett az ágyról.

- Jól vagy Jonathan? - rohant oda hozzá a csaj.

- Jól, csak hagyj... - szólt gorombán haverom. Előbújt a megközelíthetetlen Jonathan. Any szomorúan távozott.

- Menj utána! - kilöktem haveromat a folyosóra és bezártam az ajtót.

- Engedj be te barom! - dörömbölt én pedig lefeküdtem aludtam és reméltem, hogy a haverom nem egy húgyagyú barom és nem cseszi el az életét csak mert így könnyebb...