Féltékenység

(Jonathan)

Reggel nevetgélésre ébredtem. Any kuncogott valamin a nappaliban, majd egy mély férfihang is társult hozzá. Felkaptam egy rövidgatyát és lebaktattam megnézni ki a fene tolakodott már megint be hozzánk.

Amint megláttam ki terpeszkedik a kanapén Anyvel elöntött a méreg. A sötétebb reptéri srác volt az, de

nem is ez zavart igazán, hanem az aurája...olyan sötét lila volt ami még a bukottak közül is kitűnt. 

Láttam ahogy egyre közelebb kerül Any rózsaszín emberi aurájához és ez nagyon nem tetszett. 

Kimentem a konyhába, és Tyt találtam a pultnál terpeszkedni.

- Mi a farnacot keres egy bukott a házunkban?! 

- Anyhez jött...mikor felébredtem már itt volt. Roset próbáltam meggyőzni, hogy dobja ki de nem hallgatott rám. Oda meg vissza van, hogy Any kifogott egy pasit. - kortyolgatta a kávéját, és ezzel totál kiborított.

- Téged nem is zavar?! 

- Dehogynem, de nem tudok vele mit kezdeni. Any nem engedi, hogy kidobjam. - hát persze, hogy nem...

Visszamentem a nappaliban és leültem Any másik oldalára. 

- Nem akarsz felöltözni? - kérdezte pirulva. 

- Miért? Jó idő van...

- Hello! Jack vagyok. - nyújtott kezet a gyerek félbeszakítva. 

- Jonathan. - ráztam vele kezet. - Bogaram megígérted, hogy ma eljössz velem úszni. - fordultam Any felé.

- Mikor ígértem ilyet? - nézett rám ártatlanul.

- Tegnap este mielőtt véglek kidőltél rajtam. 

- Hát az az előtt volt, hogy bunkó módon elküldtél este, szóval menj egyedül. - ezt Any mondta??? Nem hiszek a fülemnek.

- Rosemary! Beszélj a barátnőddel! - kiabáltam ki majd felálltam és otthagytam őket. - Elmentem.- vetettem oda Tynak, majd bevágtam magam mögött az ajtót. Lementem a partra, és csak sétálgattam, majd bementem a vízbe úszni, hátha le tudom magam hűteni...nem sikerült. El se hiszem, hogy Any egy bukottal szűri össze a levet. Az én Anym...

***

Késő este volt mire visszaértem, egész nap úsztam, sétáltam és repültem, de semmi nem segített. Dühös voltam...

- Merre voltál? - rontott nekem egyből Rose amint beléptem. - Any halálra aggódta magát egész nap. - jah képzelem...

- Csak sétáltam meg úsztam. - nyugtattam meg Roset és elindultam felfelé a szobámba.

Egész este nem szóltam senkihez csak ültem a szobámban.A dühöm szép lassan elpárolgott és rájöttem, hogy Any veszélyben van. Egy bukott angyal nem akar csak úgy valakihez közel kerülni. Célja van és ennek Any is része. Beszélnem kell Tyal!

- Végre megvagy. - állított be Any a szobába.

- Én eddig is megvoltam bogárka. Te tűntél el a pasiddal. - láttam a szemében, hogy megbántottam. 

Elmentem melette le a konyhába Tyhoz.

- Nem véletlen, hogy itt van ez a bukott. - telepedtem le barátom mellé.

- Már utána is néztem. Jack és Cole Nicolson. 17 évesek, Bostoniak, két éve vesztették el a szárnyaikat, mert megölték egyik társukat. - nyújtott át Ty egy mappát benne a két srác önéletrajzával.

- Cole a srác aki múltkor itt volt... 

- Igen...nem vettük észre az auráját, mert elrejtette. 

- Mit akarnak a lányoktól? 

- Nem tudom...lehet, hogy csak szórakoznak, élvezik a nyaralást...

- Naív vagy, a bukottak nem csinálnak semmit csak ha utasítják őket. - ki kell derítenünk mi a parancsuk. 

- Anyvel arra gondoltunk, hogy elmegyünk úszni egyett. Éjszaka olyan szép a tenger. - jött be Rose. - Jöttök ti is? 

- Persze. - felelete Ty, és már indultunk is le a partra. 

Meg kell hagyni tényleg szép volt a part éjszaka. Még nem sötétedett be teljesen mikor leértünk, ezért még kicsit napoztunk. 

- Hol voltál egész nap? - ült mellém Any. 

- Sétálgattam. - feleltem egyszerűen.

- Aggódtam...

- Mostmár aggódsz is értem? Dejó nekem, remélem azért nem foglalom le nagyon az elméd és volt időd Jackkal is foglalkozni. Végülis én csak egy "barát" vagyok. - olyan undorral mondtam ki a barát szót ahogy csak lehet, de az ő szavait idéztem. Láttam a fájdalmat a szemében.

- Miért vagy ilyen? 

- Milyen? Én csak az igazat mondom...

- Gonosz és rideg vagy! - fakadt ki, majd felállt mellőlem és csatlakozott barátnőjéhez. Tényleg gonosz voltam vele, de így nekem is könnyebb. El kell felejtenem...

- Irány a víz! - intett Rose és behúzta maga után Tyt. Any is csatlakozott hozzájuk. Én kintmaradtam a parton és tüzet gyújtottam. Régen mindig eggyüt énekeltünk a tábortűz körül, meg pillecukrot sütögettünk.

Szerettem azokat a kirándulásokat. Csak mi négyen a világ ellen....
- Van pillecukor is? - hajolt le mellettem Any és vizes haja a vállamat csiklandozta.
- Keríthetünk ha szeretnél. Még biztos nyitva van valami. Elmenjünk? - néztem fel rá.
- Naná. - mosolyott.
Szerencsére volt egy éjjel-nappali a házunk közelébe, ott betankoltunk pillecukorból. Visszasétáltunk Tyhoz és Rosehoz, majd mindneki keresett egy botot és nekiláttunk sütögetni. A lányok énekeltek, mi meg rémtörténeteket kezdtünk mesélni és élveztük hogy a lányokat ijesztgettük.
Már éjfél is elmúlt mire visszaindultunk. Any majdnem elaludt, úgyhogy a karomban vittem haza. Minden olyan volt mint régen...