A csók

(Annabell)

 Egyedül sétáltam a parton, és élveztem a csendet, amikor kiabálást hallottam.

- Héé! Szöszi! - futottak a hátam mögött, hátrafordultam és egy ismerős srác futott felém de nem tudtam hova tenni. - Szia. - mosolygott mikor odaért hozzám.

- Szia... - mondtam bizonytalanul és erősen gondolkodtam hol láthattam már.

- Eltévedtél? - zavart meg a gondolkodásban.

- Miből gondolod? 

- Olyan kis elveszettnek tünsz azért. - Vigyorog!? Ez most kiröhög?!
- Hát csak hogy tudd nem vagyok elveszve! - kiakaszt...
- De kis harcias vagy. Ez tetszik. - rám kacsintott, és...megvan hol láttam! A reptéri srác! Most hogy közelebbről is megtudom nézni, feltűnik, hogy milyen szép barna a szeme. Mág Jonathanénál is sötétebb csokibarna. És magas, nagyon magas...- Tudom tetszik amit látsz, de nyáladzani nem kell cicus. - szakította félbe ábrándozásom.
- Annyira nem vagy nagy szám, ne bízd el magad. - húztam fel az orrom, majd elindultam, de jött velem. - Kopj le.
- És hagyjam, hogy egyedül mászkálj? Lehetnek erre cukrosbácsik is.
- Na idefigyelj... - fordultam felé, hogy elküldjem melegebb éghajlatra és...megcsókolt!!!
Megragadta a derekam és  magához húzott. Megpróbáltam ellökni magamtól, de túl erősen ölelt. Tovább csókolt, és a nyelvével próbált nyomulni, de én továbbra is csak próbáltam kiszabadulni.
Végül sikerült valahogy ellöknöm, és lekevertem neki egyet. - Menj a farncba! - elkezdtem futni és reménykedtem, hogy nem követ.
Kiértem egy ösvényre, úgy néz ki  nem követett. Hirtelen nekimentem valaminek, és majdnem elestem, de még mielőtt a földre értem volna erős karok ragadtak meg és megtartottak.
- Jól vagy? - felnéztem és Jonathan mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Igen köszi. - mondtam majd szorosan megöleltem.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten. - Történt valami?
- Ne aggódj semmi megoldhatatlan.
- Borzalmasan hazudsz bogaram.
- Nem baj. Menjünk haza. - indultam meg, Jonathannal a nyomomban.

               ***

- Any! Menjünk úszni. - nyafogott Rose már sokadszorra.

- Nincs kedvem. - válaszoltam sokadszorra.

- Mi történt ma mikor elmentél sétálni? - kezdett faggatni Jonathan.
- Semmi, tudod  mit menjetek úszni én meg itt maradok.
- Maradok veled. - mondta Jonathan.
Ty és Rose elmentek én meg kettesben maradtam Jonathannal.
- És most bogaram mesélj csak szépen.
- Nincs mit mesélni. - térítettem.
- Borzalmasan hazudsz. De tudod  mit nem faggatlak, egy feltétellel... - közelebb jött hozzám. A szeme sötéten izzot...Istenem de szexi...ha egy kicsit közelebb lépek...
- Gyere le velem este a parta. - szakított ki gondolatmenetemből.
- Miért?
- Nem vagy abban a helyzetben hogy kiváncsiskodj bogaram.
- Na de... - igaza volt, beszélgetni nem akartam. - És addig mit csinálunk?
- Megy a sorozatod. - indult be a nappaliba. Meleg van...
Utána mentem és leültünk TVt nézni. Nem tudtam a filmre koncentrálni, folyamatosan az járt a fejemben, hogy milyen közel volt hozzám...a francba! Ez nem lesz így jó.
- Vörös vagy bogárka. - mondta vigyorogva.
- Felmegyek átöltözni. Utána mehetünk sétálni. - mondtam és felmentem.

***

Gyönyörű volt a part, már sötétedett és a nap kezdett lemenni és minden narancssárgában pompázott. 

- Menjünk úszni. - Súgta a fülembe Jonathan...megint túl közel volt.

- Menjünk. - hajoltam messzebb.

Megfogott a derekamnál, megemelt és befutott velem a vízbe.

- Hééé!! - sikítottam, tiszta víz lett a ruhám...

- Mondd el mi történt ma. - ölelet meg.

- Tényleg semmi nem történt. - próbáltam elúszni, de nem engedett.

- Ismerlek, és pocsékul hazudsz bogaram.

- Nem baj, csak hagyjuk Jonathan. - mondtam és lefröcsköltem...