Blogarchívum

2016. február 21., vasárnap

Idegen

Az idegen

(Rosemary)

Másnap reggel korán keltünk és egész nap Anyvel fedeztük fel a szigetet. Fürödtünk és sétálgattunk a parton. A fiúkat lent hagytuk a házba, de mikor visszaértünk nem voltak ott.
Este összeütöttünk egy kis garnélát salátával. Mire  megjöttek a fúk mi már meg voltunk fürödve és bevetettük magunkat a TV elé. Any valami csöpögős romantikus filmet választott amit végigbőgtünk, még szerencse, hogy a fiúk nem voltak itt.
Any lefeküdt aludni, de én nem tudtam túl meleg volt, inkább elindultam sétálni a közeli Sétányra. Elmerültem a gondoltaimba, és élveztem a sok embert körülöttem, a nyüzsgést és különböző zajokat. Mégis sikerült kikeverednem a tömegből és egy elhagyatottabb részre értem, ahol csend és nyugalom uralkodott. Az utcalámpák itt ott pislákoltak. Hogy is kerültem én ide?! Ekkor hirtelen léptek zaját halottam.
- Ki van ott? - kérdeztem reflexből, de nem láttam senkit.
- Nem akarlak bántani. - mondta nevetve egy hang. Megfordultam és szembetaláltam magam az egyik reptéri sráccal. Így közelebbről megnézve úgy tűnik a srácoknál is magasabb és izmosabb. Talán idősebb is, de nem sokkal. Mintha egy reklámból lépett volna elő a kusza szőke hajával és borostyán zöld szemeivel. - Csak nem vonz ez a szép éjszaka?
- Te vagy a kacsintós srác a reptérről?! - ennyit tudtam kinyögni, mire megeresztett egy mosolyt.
- Jó a memóriád, de van nevem is.
- Nem vagyok gondolatolvasó.
- De még látsz. - feszítette meg mellkasát. A felirat a pólóján olvasható lett, "Bad Boy".
- Most komoly? - nevettem ki. - Ez nem név.
- Minden név, ahogy mások hívnak.
- Ennyi erővel lehetnék én Minnie egér.- mondtam nevetve.
- Ha ragaszkodsz hozzá. - mososdolyodott el kajánul.
- Inkább mutasd meg merre jutok vissza a sétányra Roszcsontka. - vágtam hozzá
- Mivan ha nem akarom, hogy itt hagyj?
- Ez van. Nem hat meg. - mondtam és elindultam remélhetőleg a jó irányba.
- Héé. - kiabált utánam, majd mikor nem reagáltam rá utánam jött és megragadta a karom. - Mit szólnál Egérke, ha holnap együtt ebédelnénk? - kacsintott rám
- A barátaimmal eszek mivel én főzök. - rántottam el a karom.
- Akkor csatlakozhatok?
- Nem hiszem, hogy értenék a humorod. - próbáltam lerázni.
- Holnap találkozunk. - intett majd eltűnt mellőlem.
Visszaindultam a sétányra, és hál' Istennek nem tévedtem el. Csendben belopakodtam a házba, nehogy felkeltsek valakit, de nem jártam sikerrel.
- Merre jártál? - kérdezte Tyler nagy ásítás közepette.
- Csak sétáltam...

***

Másnap délelőtt megfőztem az ebédet Anyvel, bár ő inkább csak téblábolt és mindenbe belekóstolt. A fiúk megterítettek, majd épp leültünk volna enni mikor kopogtak. 
- Kinyitom! - pattant Tyler. - Rose! Téged keresnek! - kiabálta. Odasétáltam az ajtóhoz és szembetaláltam magam Badboyal.
- Szia Egérke. - mosolygott.
- Ismered? - kérdezte Ty.
- Tegnap találkoztunk. - vetettem oda de nem bírtam levenni a srácról a szemem. Fekete feszülő farmer és fehér póló volt rajta, és átkozottul szexin állt neki. Kócos volt a haja és a szemei mégjobban világítottak mint este.
- Jöttem kritizálni a főztöd. - vigyorgott.
- Nem hívtalak meg. - vágtam be az ajtót.
- Rose! - visított Any és kinyitotta az ajtót. - Ne haragudj természetesen csatlakozhatsz. - mosolygott és beinvitálta a srácot. Legszivesebben kitekertem volna a nyakát. Miért kell mindig
ilyen kedvesnek lenni? Követtem őket az asztalhoz és előre éreztem, hogy baj lesz ebből.
- Nem rossz, bár lehetne csípősebb, mint a nyelved. - mondta miután leültünk enni.
- Nem muszály megenni. - vágta hozzá Ty. Szinte érezhető volt a feszültsége.
- Mintha te jobban főznél. - csatlakoztam én is.
- A palacsintám isteni. - mosolygott önelégülten.
- Akkor holnap te csinálod a reggelit. - mondtam.
- Ahhoz valakinek mellettem kell ébrednie. - kacsintott rám. Erre Ty elejtette a kanalat és gyilkos pillantást vetett a srácra.
- Megoldom a reggelit. - kapcsolt Jonathan és próbálta békíteni Tyt kicsit.
- Segítek. - mosolygott Any bájosan Jonathanra. Nagy valószínűséggel észre sem vette a feszültséget a levegőben.  
- Kár, pedig kiváncsi voltam milyen pizsiben alszol. - pimaszkodott tovább vendégünk.
- Minnie egeresben természetesen. - vágtam rá.
- Mosogatok. Jössz Any? - állt fel Jonathan az asztaltól és elindult a konyhába. Any is utána ment a tányérokkal.
- Mi lenne ha ma este is összefutnánk és talán megbeszélhetjük még azt az együtt alvást. - megint kacsint.
- Felejtsd el! - üvöltötte Tyler.
- Jobb lesz ha mész. - néztem a srácra, bár nem úgy nézett ki mint aki zavartatja magát.
- Ez egy nagyon jó ötlet. - csatlakozott Ty.
- A nevedet viszont elárulhatnád, ha már ingyenkaját kaptál.- mondta.
- Cole vagyok.
- Hát akkor további szép napot Cole. - mosolyogtam.
Badboy vette a lapot és elköszönt, majd lelépett. Tyal kimentünk a konyhába ahol Jonathan és Any épp egymást csapkodták egy konyharuhával.
- Mi a lényeg? - ragadt meg egy konyharruhát Ty is.
- Igazából semmi. - mondta nevetve Any. Erre Tyler megcsapott a konyharuhával, láthatóan megnyugodott hogy Cole lelépett.

1 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁh! Felhördültem a "mellettem ébredős", pedig olyat ritkán csinálok, még yaoinál is alig. Ez aztán a konfliktus, és édes Jézusom, mi lesz, ha Cole haverja is megérkezik, és Any hogy nem veszi észre már a feszültséget, hiszen még én is látom a gyilkos aurát megformálódni a laptopom körül! Annyira imádom, rohanok a következőhöz :D

    VálaszTörlés