Ballagás

A ballagás

(Annabell)

Annyira izgultam ahogy lépkedtünk a sorfal között Jonathannal az oldalamon. A sírás kerülgetett, szomorúság fogott el. Nem akartam lezárni az elmúlt négy évet. Hiányozni fognak a barátaim...

- Már megint elmerengtél. - rántott ki gondolataim közül Jonathan.

- Bocsi. - pirultam el, majd elfoglaltam helyem a színpadon, legjobb barátnőm Rosemary mellett. Jonathan is beállt Tyler mellé és ahogy végignéztem kettejükön eszembe jutott a nap amikor megismerkedtünk...
Rossal épp veszekedünk valamin amikor Ty és Jonathan befordultak a büfébe és barátnőm kávéja a fiúk pólóján kötött ki. Mondanom se kell azóta mi négyen elválaszthatatlanok vagyunk.
- Any...indulás. - lökött oldalba Rose, én pedig elindultam lefelé a színpadról Jonathan mellett. Kikanyarodtunk az iskola elé, és hivatalosan is elballagtunk én pedig úgy istenigazából sírni kezdtem.
Jonathan átölelt, és simogatta a hátamat, majd Ty és Rose is odaért hozzánk.
- Ne sírj Any, ez csak egy ballagás. Még előttünk a főiskola. - áradozott Rose.
- Pont...ez..a...baj... - szipogtam. - Hogy...itt...kell ...hagy...ni min..dent.
- De mi négyen egy fősulira megyünk. - lelkendezett tovább barátnőm.
- Inkább menjünk végre a Cherrytooba. Sütit akarok enni és ünnepelni. - javasolta Ty.

- Menjünk. - mondta Jonathan majd rám mosolygott megnyugtatásul, és elindultunk kedvenc cukrászdánkba.

****

- Jajj de csinik vagytok. - üdvözölt a pincérlány Steff amint beléptünk a helyiségbe.
- Köszünjük. Végre elballagtunk. - mondta Ty és nekem ettől megint sírhatnékom támadt. Jonathan ezt észrevette és biztatásul megsimogatta a hátam.
- A szokásosat kéritek? - kérdezte Steff.
- Én igen. - mosolyogtam rá.
- Én most inkább abból az isteni tiramiszuból szeretnék. - adta le a rendelést Rose.
- Fiúk? - fordult a két srác felé.
- Szokásos. - felelték egyszerre.
Steff elsietett, hogy hozza a rendelést, mi pedig elkezdtük mostanában szokásunkká vált témát boncolgatni: Hol töltsük a nyarat?
- Hawaii és San Fransisco közül kéne már csak választani. - tért a lényegre Ty.
- Hawaii! - vágtuk rá Rossal egyszerre.
- Nekem mindegy. - mondta Jonathan.
- Imádnám a tengert léciiiiii. - könyörgött barátnőm.
- Jó legyen... - adta be a derekát Ty.
- Rendben. - csatlakozott Jonathan is.
Steff kihozta a sütiket és mire megettünk mindent már ott tartottunk, hogy Rose bevásárló körutat akar holnap mert nincs bikinije...és persze én vagyok a szerencsés nyertes aki vele mehet...
Miután megbeszéltünk mindent amit Rose akart elindultunk haza.
- Any... - állított meg Jonathan. - Jól leszel?
- Persze. - mondtam mosolyogva, és próbáltam nem ugrálni örömömben, hogy érdeklem, ha csak ennyire is.
- Akkor jó, ha bármi gond van hívj. - mondta majd intett és elindult Tyler után.
Mikor hazaértem anyu még dolgozott, szóval felmentem a szobámba és előkerestem a fényképalbumom.
Miközben nézegettem eszembe jutottak az elmúlt négy év emlékei. Mind kedves, vicces és emlékezetes pillanatok voltak. Az utolsó képekhez közeledve, amik pár hetesek voltak csak, nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Látni ahogy a ballagás előkészületein hülyéskedünk és bohóckodunk ráébresztett, hogy az emlékeim mindig velem lesznek már és ez boldogsággal töltött el...
Másnap reggel Rose ébresztett, mert késésben voltam a bevásárló körútról.
- Annabell! Mindenhonnan elkésel! - bosszankodott barátnőm míg felöltöztem és rendbeszedtem magam.
- Bocsi, de úgyis csak egy bikiniért megyünk, minek ahhoz egy egész nap? - bár erre tudtam a választ. Ha Rose beszabadul vásárolni valahova ott mindent felpróbál ami megtetszik neki és az egy dologból amiért elindultunk lesz vagy száz zacskó ruha meg cipő. - Ne válaszolj. Mehetünk. - húztam fel a cipőmet.
- Nyomááás vásásrolnii!! - indult meg Rose.
Amint beértünk a plázába boltról boltra jártunk és a nap végére tele voltunk szatyrokkal. Persze bikinit egyik sem rejtett...
- Rose, hulla fáradt vagyok menjünk máár haza. - nyafogtam.
- Rendben, induljunk. - adta meg magát. - Holnap el kell kezdened bepakolni. - figyelmeztetett.
- Tudom nem felejtettem el. Szia. - köszöntem el tőle.
Nagyon elfáradtam, így csak bezuhantam az ágyba.
- Any! - keltem fel anyu hangjára. - Kész a reggeli!
- Megyek! - kiabáltam le, majd kikászálódtam az ágyból és lementem anyuhoz és a frissen sült tojáshoz a konyhába. - Istenien néz ki.
- Köszönöm. Figyelj kicsim, el kell utaznom egy hónapra. - mondta.
- Tudom. - mosolyogtam, amin meglepődött.
- Honnan?
- Csináltál reggelit. - magyaráztam.
- Ne haragudj, munka miatt kell mennem. - mondta bár nem hangzott szomorúan.
- Semmi gond, úgyis két nap múlva indulunk Hawaiira a srácokkal. - nyugtattam.
- Nagyszerű! Máris leszerveztetek mindent?
- Rose apukája mindent elintézett. - meséltem anyunak, akit szemmel láthatóan  nem lepett meg nagyon a dolog.
- Érezzétek jól magatokat, nekem most mennem kell dolgozni. Este találkozunk. - nyomott puszit a homlokomra.

***

-Te mennyi bőröndöt viszel? - kérdezte kétségbeesetten Rose a telefonba.

- Kettőt, meg egy hátizsákot. - feleltem és vártam, hogy kiakadjon.

- Hogy férsz el csak két bőröndbe?! - visította.

- Nem pakolok be felesleges holmikat. - feleltem.

- Én se!! Csak a legyszükségesebbeket!

***

Eljött a nap, és én megint késésben vagyok. Ha Rose nem hív fel, hogy a rózsaszín vagy a kék felsőjét vegye-e fel elalszom. Villámgyorsan elkészültem, már csak a cipőm volt hátra amikor csengettek.

- Nyitom! - kiabáltam, majd rohantam az ajtóhoz. Amint kinyitottam Jonathanba ütköztem.

- Szia. Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva.

- Szia. Persze egy pillanat. - mondtam majd berohantam a házba, felkaptam a cipőm, és rohantam volna

fel a bőröndökért, de megbotlottam a lépcsőn. Majdnem elestem, de valami megtartott a derekamnál fogva. Felnéztem és Jonathan gyönyörű barna szemeit meg kócos barna haját láttam magam előtt.
- Ennyire nem kell sietni, odaérünk. - mosolygott majd talpra állított. - Különben sem kéne magassarkúban futkáróznod. - szidott meg mire elpirultam. Jonathan hirtelen felém nyúlt, majd megfogta a fonott copfomat összekötő szalagot és kihúzta a hajamból azt.
- Héé!! - szóltam rá és megpróbáltam visszaszerezni a szalgot de nem adta.
- Így sokkal jobban tetszel. - majd zsebre tette a szalagomat és felment a lépcsőn. Pár pillanat múlva a bőröndjeimmel jelent meg. - Indulás! - indult a kocsijához és berakta a csomagtartóba a cuccaimat.
Bezártam az ajtót és beszálltam a kocsiba. Csendben hajtottunk végig a városon a reptér felé, ahol Tyler és Rose már türelmetlenül várt ránk...